Sziasztok! Itt van blogom első része, reméleem, elnyeri tetszéseteket.Tegnap este pattant ki a fejemből az ötleg, és gondoltam egy próbát megér. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle. :)
Jó olvasást nektek!
Smile, Bo xxx
~Mira~
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi: néma csendben.
Ránéztem a vekkerre: 6:04. Remek, még időben vagyok. Na, nem mintha sietnék
bárhova is így szombat reggel, de soha nem lehet eleget ébren az ember.
Felöltöztem, megfésülködtem és beágyaztam, miközben azon töprendtem, hogy a
régi filmekben –például a Sissy-ben- miért fésülik a lányok haját százszor. Még számolják is! Attól fényesebb
lesz? Lehet, hogy nekem is ki kéne próbálni… A reggeli rutindolgok után
magamhoz vettem a könyvem és átszaladtam a konyhába, ahol már várt a reggelim
egy nagy tál tükörtojás és egy pohár narancslé képében, valamint egy cetlit is
találtam a konyhapulton ezzel a szöveggel:
„Mira! Elmentem apunak segíteni,
délután pedig táncolok. Foglald el magad, de este egy filmhez mit szólsz?
Holnap szabad leszek, majd kitalálunk valamit. Puszi: Waverly“
Miután elolvastam nővérem
üzenetét, hozzáfogtam reggelizni, közben pedig olvastam. Kivételesen
magyar írótól választottam könyvet. Benina Bíborhajú című könyvsorozatának első részét. Imádok idegen nyelvű könyveket olvasni, mert fantasztikus
a szókincs, amivel egyes országok rendelkeznek, valamint jelen esetben Claire
és Kellan története is elvarázsolt.
Nem olvashattam sokáig, mert befejeztem a reggelim. Előfordul –például reggelente-, hogy
szabok magamnak időintervallumot,
mert ha nem tenném, akkor elmerülnék az éppen olvasott könyv világában
elfelejtve, hogy iskolába/dolgozni kell mennem, és estig olvasnék. Én nem
bánnám, de apu annál inkább…Szóval ha nehezen is, de leraktam Benina művét és elmosogattam. Visszamentem a
szobámba, gyorsan fogat mostam majd 7-kor kiléptem a lakásból, magára hagyva a
már hajnali órákban is részeg anyámat.
Hatalmasat szippantottam a még esőillatú levegőből és körbepillantva megfigyeltem a
madarak vidám kergetőzését. 3 éve
hallottam utoljára a madárcsicsergést, és napról napra egyre jobban hiányzik.
Megindultam London zsákutcáin át a Hyde Parkba. Imádtam azt a parkot, hiszen
gyönyörű és – a nagyváros
egyéb helyeivel ellentétben-nyugodt. Odaérve a kiszemelt helyre másfél órát
futottam. Megállás nélkül. Időközben mosolyogva figyeltem, ahogy kisgyerekek futnak utánam azt
játszva, hogy kergetnek, vagy hogy lefröcskölnek vízzel, hűsítés gyanánt. Imádom a
gyerekeket.
Fél kilenckor
izzadtan, de a hajnali levegőtől felfrissülve
indultam haza, de csak fél órára, míg lezuhanyoztam és átöltöztem, majd
felkapva táskám – melybe beledobtam egy almát, a könyvem, némi pénzt és az
elmaradhatatlan tollat és jegyzettömböt- ismét elhagytam lakhelyem.
A Park volt az úticél, ahol nemrég futottam, de most a főúton mentem, és útközben beiktattam
egy fagyit is a sarki fagyiárustól. A bácsi már nagyon jól ismer, így nem
kellett mondanom semmit, már adta is kezembe a karamella-vanília fagyimat. A
kétgombócos finomságot nyalogatva folytattam utamat, ami elég izgalmasra
sikerült, ugyanis majdnem elütöttek. Nem néztem oda, így a kocsit sem vettem
észre… Gondolom, dudált, de nem hallottam. Nevetve szaladtam át az úttesten.
Hupssz… Bár én nevettem az ilyen apró
botlásaimon, Waverly nem. Ő három éve nem nevet az ilyesmiket. A nővérem olyan, mint a legjobb barátnőm. De hát az is - Emily-vel együtt -, de
néha bosszantóan sokat aggodalmaskodik.
Időközben odaértem a
kedvenc padomhoz és leültem. Nem kezdtem olvasni, inkább néztem a homokozóban
játszó, vagy a hatalmas területen fogócskázó gyerekeket. Az egyik kislány fel
is ismert, és odaintett nekem, mire mosolyogva visszaintettem. Nincs ahhoz
fogható látvány –és az érzés, ami elönt olyankor-, mint amikor boldognak látsz
másokat, a gyerekek öröme pedig még annál is fantasztikusabb. Hozzáfogtam
olvasni. Nos igen… ekkor volt fél 10… Legközelebb fél 12-kor néztem fel –
Claire éppen meg akarta ölni Wentworth-t-, és akkor is csak azért, mert lábakat
láttam megállni magam előtt.
-Szia! – köszönt kedvesen egy szőke hajú fiú – Leülhetek? Az összes pad
foglalt. – húzta bocsánatkérő mosolyra a száját. Bólintottam jelezve, hogy nem zavar, ha ideül,
és körbenéztem. Valóban, sokan voltak akkor is, mikor jöttem, de azóta
egyenesen tele lett a park!
Csodálkozásomból a fiú ébresztett fel azzal, hogy gyengéden
megrázta a vállam. Nem nagyon, épphogy, de ettől az apró – és számomra hirtelen –
mozdulattól összerezzentem. Ránéztem a fiúra, és egy kérdőn csillogó égkék szempárral találtam
szembe magam. Biztosan kérdezett valamit, így feltartottam a mutatóujjal, hogy
várjon egy pillanatot és a táskámért nyúltam. Pár másodperc múlva diadalittas
tekintettel emeltem ki a magammal hozott tollat és jegyzettömböt és kezdtem
heves jegyzetelésbe.
„Ne
haragudj, nem figyeltem. Elmondod mégegyszer?“
A fiú arcán láttam a megdöbbenést – már megszoktam - , amit pár
másodperccel később már megértő és barátságos mosoly váltott fel.
-Persze. Azt kérdeztem hogy mi a neved?
„Mira
Black. Téged hogy hívnak?“
-Niall Horan. Szép a neved. – jól esett a dícséret, na meg az,
hogy nem pattant fel azonnal mellőlem, és hagyott ott egyedül – Kérsz?
Most tűnt fel, hogy egy
zacskó HARIBO gumicukor van a kezében. Mosolyogva nyúltam bele és vettem ki pár
szemet. A pirosakat megettem, de azt a két sárgát, ami hozzám került elraktam.
Waverly a sárgákat szereti a legjobban.
„Köszönöm.„
-Szívesen. Vehetsz még! – nyújtotta felém újból a zacskót , amiből ismét elraboltam pár macit, miközben
figyelmesen figyeltem a száját. – Itt laksz?
„A padon?“ – mosolyogva tartottam felé a papírtömböt, mire
felnevetett.
-Neeeeem. London-ra gondoltam.
„Ja,
így már logikus… Egyébként igen, pár saroknyira. Te?„
-Nem tudod?– a szemében őszinte megdöbbenést láttam, és egyből elszégyelltem magam, hogy nem
ismertem meg. Mivel csak megráztam a fejem, folytatta. – Én is nem messze… Na
jó, igazából a város másik végén, de ez a kedvenc parkom, és amikor csak
tehetem, kijövök ide.
„Tényleg!
Múltkor láttalak is. Gitárral voltál… Azt hiszem. De… honnan kéne ismernem
téged?“
-Igen, én voltam az, tetszett, amit játszottam?
„Ömm..
ne haragudj, nem hallottam.“
-Jajj, bocsánat, te ne haragudj!- csak mosolyogva megráztam a
fejem, és vártam, hogy folytassa. – Egyébként a One Direction-ben éneklek.
„Ó! Izgi lehet. Sok rajongó, autogrammosztások,
biztonságiak, nagy házak, lááányok…. Bár…
Így belegondolva nem is lehet annyira jó. Van egyáltalán időtök élvezni a pénzt, a házat? És mi van a barátnőitekkel? Öket is biztosan ritkán látjátok. Bocsi a „szájmenésért“, nálam
előfordul.“ – csak írtam és írtam, mert
nagyon élveztem, hogy valaki külsőssel „beszélgetek“, és ezen a fiún –
Niall-ön – tényleg láttam az érdeklődést.
-Imádjuk a rajongóinkat, a biztonságiakkal is jóban vagyunk,
hiszen nap mint nap találkozunk velük, de eleinte az autogramm osztás nem volt
annyira jó, mert még nem tudtam, hogy írjam a nevem „menőn“. A nagy házak káprázatosak, de
valóban nincs időnk pihenni.
Mármint ott. Inkább a közös házban tanyázunk. Ott legalább együtt vagyunk. És
nincs mindannyiunknak barátnője – mosolyodott el. Mikor befejezte mondatát – és míg én írtam –
kibontott egy újabb zacskót, amiben ezúttal chips volt.
„Hát… nem tudom, mit mondjak. Azt, hogy sajnálom,
vagy hogy irigyellek? Amúgy… nem akarok tapintatlan lenni, de tudod te, miből készül az a műanyag, amit megeszel?“ – Na nem mintha
én nem tömném magam, de akkor is, így igen okosnak tűnök, és olyannak, aki odafigyel arra,
mit eszik. Meglepetésemre felnevetett –
persze ezt csak láttam, sajnos nem hallottam – és úgy válaszolt:
-Nem, nem tudom, de nem is érdekel. Finom, és ez a lényeg. Ha
gondolod vehetsz, igen csábító ajánlat, nem gondolod?
„De, nagyon.„– nevettem fel és markoltam bele a
sajtos nasiba.
-Egyébként nincs kedved beülni valahova? Ebédidő van, és éhes vagyok. Remélem, te is! –
vigyorgott rám, mint a vadalma, mire nem bírtam visszatartani a mosolyom, és
bólintva beleegyeztem a közös ebédbe.
Nagyon tetszik! Én magam is meglepődtem, hogy a csaj siket. Várom a következő részt! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik :D Akartam egy olyan történetet, ami nem mindennapi, és ilyet még nem olvastam sehol. Sietek :D
VálaszTörlésnagyon nagyon kiraaaly!
VálaszTörlésKöszönöm :DDD
TörlésBo×××